Zsámbék

Zsámbék Pest megye nyugati részén fekvő nagyközség, amely az őt körülvevő medence, a Zsámbéki medence névadója. A községet észak-keletről Tök, dél-keletről Páty és Bia, dél-nyugatról Mány, míg észak-nyugatról a Gerecse és Szomor község határolja.

A terület ma használatos Zsámbék alakja a török uralom alatt szilárdult meg, előtte változatos formában írták és nevezték;  Samboch, Somboch. A szó etimológiájáról megoszlanak a vélemények, egyesek személynévből próbálják levezetni a jelentését mások a területet jellemző növényzetből, a zsombékból származtatják.

A terület kiválóan alkalmas volt már az őskorban is az emberi megtelepedésre, hiszen ivóvíz bőven volt, a patakok tele voltak hallal, az erdők pedig sok vadászható vaddal, ennek következtében Zsámbék környéke már az őskorban is lakott volt. Az egyik legrégebbi ismert helyű lelet az ökörmező-réti patakágnál talált kovapengéből készült szögletes élű kőkori eszköz. Ugyancsak korai megtelepedésre utalnak azok az ismeretlen lelőhelyű trapéz és téglalap alakú átfúrt csiszolt kőbalták, amelyet Ebenhöch Ferenc adományozott a Nemzeti Múzeumnak. ¹
Őskori településnyomra utaló leleteket 6 helyen találtak, négy lelőhelyen Újkőkori vonaldíszes kerámia darabokat gyűjtöttek, a fennmaradó két helynél a leltek gyér száma miatt a régészeti kultúrát nem lehetett megállapítani.  Az őskori telepek javarészt a Békási és a Zsámbéki patak torkolata körül voltak.